Tegnap sajnos megint esett egész nap, így a betervezett hajótúrát elhalasztottuk. Reggel el kellett hagynunk a jó kis szobánkat a Four Seasons-ben, mert tele volt a szálloda, így nem tudtunk hétvégére ottmaradni. Ezt persze tudtuk előre, de azért reméltük, hogy mégis sikerül maradni (mindig vannak lemondások ugyanis). Átköltöztünk egy nem messze lévő kis apartmanba, ami kb. akkora, mint a Four Seasons-ben volt az előszoba és a fürdő együtt. Kerestük este a meglepetés bekészítést is, de nem találtuk. Azért nem olyan rossz ez sem, most van egy kis teraszunk a tetőn :-)

Tegnap a Dolmabahce Palotát néztük meg, ami egy fényűző szultáni palota a Boszporusz partján. A fényűzést itt tényleg szó szerint kell érteni, még a fűtőtestek is aranyozottak voltak. Hatalmas kristály csillárok (köztük egy 4,5 tonnás!), perzsa szőnyegek és arany minden mennyiségben.

Ezután átkeltünk hajóval a túlpartra, az ázsiai oldalra. Ne nagy változás volt, hogy nem próbáltak mindenhol behajtani minket a boltokba és éttermekbe, tulajdonképpen egyáltalán nem foglalkoznak itt a turistákkal. Az éttermekben nincs angol menü és nem is beszélnek angolul, az árak is jóval olcsóbbak. Mi azért kézzel-lábbal elboldogultunk. Olyannyira, hogy még egy helyi hamamot, azaz törökfürdőt is kipróbáltunk. Jó kis kaland volt!

A férfi és női részlegek külön vannak. A "törökfürdő" elnevezés kicsit félrevezető, mert valójában medencék nincsenek, inkább egy hatalmas gőzkamrát kell elképzelni középen egy nagy márvány emelvénnyel. Itt jól leizzad az ember, majd jön a kese, azaz az ember aki előbb jól lecsutakol szappanos vízzel és dörzsikendővel, majd utána szappanos masszázst ad. Helyieknek a masszázs általában 20-30 perc, turistákat nem szoktak ilyen sokáig kínozni. A 35-50 eurós óvárosi árak helyett 40 török lírából (kb. 15€) megúsztuk fejenként. Bárcsak Gergő is ott lehetett volna! ;-)

Visszafelé vonattal jöttünk, mindössze egy megálló, de jó hosszú, nem olyan régen építettek egy 1500m méter hosszú alagutat a Boszporusz alatt. Jó mélyen halad, 3 mozgólépcsővel lehet elérni a felszínt.

Szombaton végre jó idő volt (azaz nem esett az eső, csak simán be volt borulva), így elmentünk egy hosszú hajókirándulásra fel a Boszporuszon a Fekete-tenger felé. Kétszer másfél óra az út, közte van egy háromórás megálló egy régi várrom tövében az ázsiai oldalon. A turistákra persze itt is számítanak, rengeteg étterembe próbálják őket becsábítani a kis halászfaluban. A Boszporusz mindkét partján szinte végig paloták, kisebb rezidenciák és nyaralók állnak.

Holnap elvileg még jobb idő lesz (lehet, hogy a nap is kisüt), úgyhogy felmegyünk a Galata-toronyba, hogy búcsúzóul szép képeket készítsünk a városról.

Köszönjük a figyelmet! :-)

Délelőtt a Chorai Megváltó templom 1300-as évekből fennmaradt gyönyörű állapotú freskóit és mozaikjait tekintettük meg (az UNESCO Világörökség része). A templom belső részét most felújítják, de már a külső folyosókon lévő csillogó mozaikokért is megérte elmenni. Közben láttunk egy kisebb szakaszt a 7 km hosszú, Theodosuis császár által építtetett városvédő falból is. Buszon még nem ültünk, úgyhogy azzal jöttünk vissza a Belvárosba. Elég nagy dugó volt, mint általában mindig, szóval a metró és villamos jobb megoldásnak számít.

Végre bejutottunk a tegnap zárva lévő fűszerbazárba is és bespájzoltunk mindenféle magvakból és teákból. Miután lepakoltuk a sok kincset, végre megnéztük a híres Kék mecsetet, más néven Sultanahmetet, amiről az óváros is kapta a nevét. Még a tegnapi Szulejmán mecsetnél is hatalmasabb, és gyönyörű kék csempéi vannak belül - innen a neve is.

Délután egy tengerre néző étteremben ettünk finomat, majd elindultunk egy jó és olcsó hamamot, azaz törökfürdőt keresni. A népszerűbbek nagyon drágák az otthoni viszonyokhoz képest, simán elkérnek 30-50 eurót fejenként a belépésért és 10 perc masszázsért. Ez annak fényében különösen sok, hogy a helyiek a kisebb, eldugottabb hamamokban ennek a tizedét fizetik. Ha holnap rossz idő lesz, átmegyünk az ázsiai oldalra, betérünk majd egybe amit már ki is néztünk előre.

Ha jobb lesz az idő (ma nagyrészt szemerkélt az eső, de legalább szél nem volt) akkor elmegyünk egy hajótúrára a Boszporuszon, fel a Fekete-tenger irányába.

A hotelben mai ajándék bekészítésünk macaron és mandarin volt :-)

Képzeljétek, ma este visszatértünk a szállodába és már a recepción modták, hogy ne ijedjünk meg, ha bejöttek a szobánkba annak ellenére, hogy kitettül a "Ne zavarjanak" táblát. Ugyanis már 2 napja kint volt, mert több okból sem szeretjük és igényeljük, hogy naponta takarítsák és rendbe tegyék a szobát. Pl. tudjuk, hogy amúgy is rengeteg munkájuk van a takarítóknak, otthon sem cseréljük a törölközőket naponta és nem éppen környezetbarát, és azt sem szeretjük ha átrendezik a fürdőben a holmijainkat. De ilyen vendégeik még biztosan nem voltak, akik 2 teljes napon át nem kértek takarítást és már a szobaigazgató külön kiadta, hogy jöjjenek be. Szóval tiszta törölközők, makulátlanul bevetett ágy és átrendezett fürdőszoba várt minket. De emellett almák és pisztácia, mandula, mogyoró, dió. aszalt barack, aszalt szilva és egy kis füge is. Szóval nem bántuk annyira.

Kinéztem a hotel halljában hirdetett ékszerboltot, ahová be lehet jelentkezni időpontra és ingyen limuzint küldenek értünk. Mondtam Andrásnak, hogy meglephet valami aprósággal. Szerintem pl. a kettőnk egyhavi fizetéséből már kijönne egy hajtű.

Amúgy ma a mozaikmúzeum megtekintése után mecsettúrát tartottunk. Megnéztük Szulejmán (aki Szigetvár ostroma közben halt meg) és Rüsztem pasa dzsámijait. Mindkettő gyönyörű, Rüsztemében nagyon sok a mázas kerámiacsempe, Szulejmáné pedig a puszta méreteivel is lenyűgözi a látogatót, ez a 2. legnagyobb mecset a városban, a hét domb egyikén magasodik. Ő amúgy a dzsámi melett van eltemetve sok másik kiemelkedő személyiséggel együtt.

Most először átmentünk Beyoglu negyedbe, amely a híres Aranyszarv részén terül el Isztambulnak. Ez az igazi pezsgő "bulinegyed" része a 14 milliós metropolisznak. Rengeteg üzlet, étterem és ember. Ma volt az államalapítás ünnepe, így extra sokan lepték el az utcákat. Ide holnap még visszatérünk napközben is, hogy a Galata-toronyból szép képeket tudjunk készíteni a városról.

Íme a mai termés:

Kedden folytattuk az Óváros felfedezését. Szerencsére a szél nem fújt annyira, az eső is csak néha szemerkélt.

Az Aya (vagy Hagia) Sofia  Isztambul leglátogatottabb látványossága. Itt is hosszú sorokban állnak az emberek, hogy bejussanak, pedig már nincs is főszezon - mi lehet itt nyáron! Nekünk szerencsére van egy több múzeumba érvényes bérletünk amit a hotelban vettünk, így sehol nem kell sorbaállnunk.

Az egykori templomot kétszer építették újra nagy tűzvészek után, az eredeti a IV. században épült. Mai változában a világ 4. legnagyobb temploma, kb. 7000nm. Kevesebb mint 6 év alatt építette több mint 10.000 munkás! A modern török állam kikiáltásakor úgy döntöttek, hogy nem  mecsetként funkcionál tovább, hanem múzeumként látogatható. Próbálják helyreállítani az eredeti állapotokat, a restaurálás még most is tart. Gyönyörű mozaikokat fedeztek fel a vakolat alatt. Láttunk 2 hatalmas gyertyatartót, amit Szulejmán zsákmányolt a Budai Várból!

Mellette található az Archeológiai Múzeum, a Szőnyegmúzeum és a Csempés Kioszk, ezeket is végiglátogattuk. Elsétáltunk a Nagy Bazárig, amely tulajdonképpen egy óriási fedett bolhapiac. Mindent lehet kapni és tömve van turistával. Az utcákon is szinte csak szőnyegbolt vagy kézműves ajándékbolt van mindenfelé és sok helyen a piachoz hasonló módon ajánlgatják a portékáikat és árak sem nagyon vannak feltüntetve.

A magyarokat mindenhol szeretik, és mindenki beszl pár szót, pl. hogy vagy? szervusz, csere-bere vagy szia mia haramia. És a hotelban az egyik concierge-t Attilának hívják, mondta, hogy itt is használatos név.

Általában kebabot eszünk és ayramot iszunk (ez egy picit sós, vizezett joghurtital) és napközben az utcán mindig veszünk friss gránátalmalevet.

Amúgy az árak magasabbak a pesti belvárosi áraknál (belépők, ételek-italok).

Képek!

Üdvözlünk Mindenkit Bizáncból!

Gyorsan megérkeztünk Pestről az Atatürk repülőtérre, metróra és villamosra pattantunk, majd behúztuk bőrödnjeinket a Four Seasons Hotel ajtaján. Kérdezték, hogy hol tett ki minket a taxi - valószínűleg nincsenek hozzászokva a gyalogosan érkező vendégekhez.

A szálloda pont a Kék Mecset és az Hagia Sophia között helyezkedik el, sétatávolságra az Óváros legfőbb látnivalóitól. Vasárnap este körbe is sétáltunk, egész kellemes idő volt, megnéztünk egy földalatti víztározót, amely i.sz.500 körül épült.

Sajnos hétfőre eléggé elromlott az idő, majdnem egész nap szitált az eső és fújt a szél. Szerencsére este is 12-13 fok van, pulcsiban kibírható.Elsétáltunk a Topkapi Palotába, ahonnan az egész Oszmán Birodalmat irányították egykoron. Fénykorában sokkal nagyobb kiterjedése volt, több ezren dolgoztak ebben a mini városban Konstantinápoly közepén. Így is több mint 5 órát sétáltunk benne, és a Háremre nem is juttot időnk, ezt igyekszünk majd később bepótolni. A Topkapiban amúgy gyönyörű ékszereket, fegyvereket és csempével kirakott termeket láttunk. Itt tartják a vilg 5. legnagyobb gyémántját is, ami 84 karátos!

Íme a képek: