Kedden folytattuk az Óváros felfedezését. Szerencsére a szél nem fújt annyira, az eső is csak néha szemerkélt.

Az Aya (vagy Hagia) Sofia  Isztambul leglátogatottabb látványossága. Itt is hosszú sorokban állnak az emberek, hogy bejussanak, pedig már nincs is főszezon - mi lehet itt nyáron! Nekünk szerencsére van egy több múzeumba érvényes bérletünk amit a hotelban vettünk, így sehol nem kell sorbaállnunk.

Az egykori templomot kétszer építették újra nagy tűzvészek után, az eredeti a IV. században épült. Mai változában a világ 4. legnagyobb temploma, kb. 7000nm. Kevesebb mint 6 év alatt építette több mint 10.000 munkás! A modern török állam kikiáltásakor úgy döntöttek, hogy nem  mecsetként funkcionál tovább, hanem múzeumként látogatható. Próbálják helyreállítani az eredeti állapotokat, a restaurálás még most is tart. Gyönyörű mozaikokat fedeztek fel a vakolat alatt. Láttunk 2 hatalmas gyertyatartót, amit Szulejmán zsákmányolt a Budai Várból!

Mellette található az Archeológiai Múzeum, a Szőnyegmúzeum és a Csempés Kioszk, ezeket is végiglátogattuk. Elsétáltunk a Nagy Bazárig, amely tulajdonképpen egy óriási fedett bolhapiac. Mindent lehet kapni és tömve van turistával. Az utcákon is szinte csak szőnyegbolt vagy kézműves ajándékbolt van mindenfelé és sok helyen a piachoz hasonló módon ajánlgatják a portékáikat és árak sem nagyon vannak feltüntetve.

A magyarokat mindenhol szeretik, és mindenki beszl pár szót, pl. hogy vagy? szervusz, csere-bere vagy szia mia haramia. És a hotelban az egyik concierge-t Attilának hívják, mondta, hogy itt is használatos név.

Általában kebabot eszünk és ayramot iszunk (ez egy picit sós, vizezett joghurtital) és napközben az utcán mindig veszünk friss gránátalmalevet.

Amúgy az árak magasabbak a pesti belvárosi áraknál (belépők, ételek-italok).

Képek!